Hát tél van. Utálom. Végre egy kis hó is esett, azt szeretem. Nem vagyok fázós, szeretek beöltözni több réteg ruha alá, de azért enyhén legörbül a szám, amikor kilépek a ház ajtaján a hideg, latyakos, borongós, korán sötétedő télbe. Mert mi az, amit még szeretek? A fényt, a meleget, a napsütést, a frissen nyírt fű illatát, a gyerek zsivajt az iskolaudvaron, mezítláb mászkálni, a szabadban aludni meg még sok mindent. Lenne már nyár, vagy legalább tavasz...nah, most, hogy leírtam milyen nyafogás fut át az agyamon rutinszerűen (majdnem) minden alkalommal mikor elhagyom a meleg házikót, írjunk a programokról is, amiért érdemes kilépni.
Ebben a hónapban megtartottunk a kézműves, honismereti, sport és zöld klubokat is. A fiatalok készíthettek gyöngyökből bábukat, újrahasznosított füzeteket, sportoltak, (ezt nem ragoznám elégedjünk meg ennyivel), és ellátogattunk Révfaluba is.
Egy napos szombaton a honismereti és zöld klub foglalkozását összevonva, közösen kirándultunk egyet. Sikerült majdnem megtölteni az iskolabuszt részvevőkkel, így körülbelül húszan indultunk el Kémesről, hogy megismerkedjünk Révfaluval, amiben Pálfai László volt a segítségünkre.
képeket a kirándulásról ITT találsz.
Mozgalmas év elé nézünk, sok sok színes programmal. Jó lenne egy videót, vagy valami mozielőzetes félét mutatni a ránk váró eseményekről, meg arról a sok izgalomról, készülődésről, ami körülveszi őket. Pörgős lenne, izgalmas, vidám, közösségi, várakozással teli, még a zene is szól és feliratos...hát igen, jönnek a külföldi önkéntesek. :)
