Ki gyün ezután a fonyóba tanítani minket szőni? Merült fel a kérdés sokunkban, akiket Margit néni tanított szőni. Margit néni aki 2011. május 31-én eltávozott tőlünk.
Emlékezünk rá:
Margit néni erős, zömök nő volt, akinek a szíve hatalmas, energiája végtelen. Rengeteget tudott beszélni, sokszor ő maga is a sorok között döbbent rá, micsoda munkásságot hagyott maga mögött. Öntudatos, véleményformáló szereplője volt kis falujának, Szaporcának. Nem hagyta elmenni maga mellett a világot. Kis házában egyedül élt és ítélkezett. Ítélkezett a jó s rossz fölött, az igazságosság pártján állt minden helyzetben. Naivan kedves természete, földhöz ragadt nyitottsággal párosult. Két lábbal a földön járt. A szeme világa nem volt már a régi, a kezével is nehezen dolgozott, sokszor panaszkodott: nem érzi görcsös karjait. Az öreg, elgémberedett ujjaival a legvékonyabb felvetőszálat is szétválogatta: különös kapcsolat volt az övék.
Margit néni 2011. májusában elhagyott minket. Elment az örök szőttesek földjére. Egyvalamit itt hagyott: az életművét. Azt a tudást amely a birtokában volt. Méltó módon szeretnénk őrizni, ápolni és fenntartani a legendát…
...a legmélyebb tisztelettel és alázattal a Mesterünk iránt.
