Augusztus 30.-a és szeptember 9.-e között rendezték meg Németországban a Handcrafting our future címmel ellátott nemzetközi ifjúsági cserét. A résztvevő országok: Törökország, Lengyelország, Litvánia, Görögország, Magyarország és persze Németország.
A cserét a GoEurope! nevű szervezet rendezte, akikkel már hosszú évekre visszanyúló partneri viszonyunk van. A handcraft vagy handicraft fordítását mi kézművességnek, kézműves iparnak fordítottuk, és ehhez a témához mértük az elvárásainkat, én legalábbis biztosan. Nos, német nyelvterületen ők ezt inkább szakmára értelmezik, de így sem ért csalódás minket, mert egy nagyon tartalmas 10 napot tölthettünk el a Halleban található szakképző központban, azaz a Chamber of crafts-ban.
A Fenntartható Ormánság kisbuszával indult útnak a magyar csapat szerda délután és kisebb pihenőkkel megszakítva csütörtök reggel meg is érkeztünk, elsőként. Kisbuszunkat hősiesen Horváth Zoli vezette és utasai Bana Amália, Ignácz Valentina, Király Éva, Tóth Zsófi és Gulyás Irén voltak.
Az eredeti elképzelés szerint a szakmában rejlő lehetőségekre világítottak rá a szervezők és a csere során ezt a témát jártuk körül. Megvitattuk kinél, milyen helyzetben van egy szakmával rendelkező fiatal, milyen a megítélése országonként. Három napig dolgozhattunk az általunk választott workshopban, és betekintés nyerhettünk a németországi szakképzés oktatási rendszerébe is. Szeptember első hete ott is az iskola első hetét jelenti, így a csere alatt rengeteg német fiatallal találkozhattunk, láthattunk, hogyan telnek hétköznapjaik.
Mi a famunkák, fémmunkák, ipari festés és a szépségipar szakmái közül választhattunk.
Ketten mentek az ipari festéssel foglalkozó műhelybe, amit Magyarországon inkább díszítőfestőnek tudnék fordítani. A fő témájuk a "hogyan csináljunk kamu márványt" volt. Egyszerűen megfogalmazva. Kicsit bonyolultabban is így hangzik, szóval ne ragozzuk. :) A három nap alatt Zsófi és Amália megtanulhatott egy két alapvető festési technikát, például korallokat alkalmazva, kipróbálhatták a füstfóliával történő aranyozást. Aki látott már stukkó díszeket, az könnyebben el tudja képzelni, de lényegében gipsz formákat festettek be olyan színűre és mintázatúra,amilyenre a jó ízlésük által ingerük volt. A többségük törekedett a márvány hatás elérésére és volt, aki a színekkel játszott, de én úgy figyeltem meg, az aranyozás mindenkinek bejött.
A másik két lány a beauty, azaz a szépségiparral foglalkozó szakmákra volt inkább kíváncsi. Jómagam pedig, mint fordító keveredtem oda, de mint utólag kiderült nem sok fordítani való akadt itt sem. Inkább a "megmutatom és csináljátok utánam" elvet követték, ami tökéletesen működött, hiszen a kezünkkel alkottunk olyan dolgokat, aminek megértéséhez nem feltétlenül kellettek szavak. Ez amúgy jellemzője volt az összes műhelyfoglalkozásnak és egyébként jól is jött, mert sok olyan résztvevő volt, aki még csak most kezdte gyakorolni a könyvek által, iskolában megszerzett angol tudását. Először próba(hajas)babákon gyakoroltuk a hajgöndörítést, hajfonást, különböző kontyok készítését, majd elsajátítottuk a wellness élményekre hajazó fejmasszázzsal egybekötött hajmosás fortélyait, mindezt persze fodrász szalonnak tökéletesen berendezett tanműhelyben. Kezdetben a babákon gyakoroltunk, de hamar áttértünk egymás hajának, körmének szépítésére, sminkek készítésére.
A másik két workshopon nem volt résztvevőnk, így arról most nem tartanék beszámolót, beszéljenek a képek és a videók helyettem.
Mindegyik műhelyben az iskolában tanító szakemberek voltak a mestereink, munkájukat nagyon komolyan vették, és minden kellő szakmai segítséget megkaptunk ahhoz, hogy egy kicsit jobban elsajátíthassuk az adott szakmát. A németről angolra fordításban a szervezet német önkéntesei segítettek. André, Gerolf, Sebastian és Lynn.
A sok munka mellett rengeteg szabadidős programot is szerveztek nekünk és természetesen a nemzetek bemutatkozásai sem maradhattak el.
Képek a Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft oldalán: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.304000143043638.62986.100003009643567&type=3
A GoEurope! oldalán: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.518346484849408.138936.159938937356833&type=3
Videó: http://vimeo.com/48943521
A hivatalos megnyitóra másnap reggel került sor. Rövid bemutatkozás és köszöntés után bele is vágtunk az első napba, ami főként a csapatépítésről, ismerkedésről szólt. A délelőtti jégtörő játékok és a tábor szabályainak megalkotása után egy "Ismerjük meg Kémest" játékban vehettek részt a fiatalok két nagy, vegyes csoportban. Ez a feladat volt segítségünkre abban, hogy ők is otthonosabban mozogjanak a faluban, ami két hétig lesz helyszíne a nemzetközi eseményeknek és a falubelieknek is ez volt az első alkalom a hét során, hogy találkozhattak velük. Miután summázták, hogy ismét megérkeztek a magyarul nem beszélő, különösebbnél különösebb alakok a településre, volt, aki gyorsan segítségükre sietett a játékban. A csapatok pedig rajzoltak térképet, ismerkedtek a buszközlekedéssel, a háziállatokkal, fényképezkedtek a falu határát jelző Kémes táblánál is. Így gyorsan felmérhették, mekkora területtel állnak szemben :)
A Back to the roots! címet viselő műhely vezetői Gatti Bea és Tóth Zsófi voltak. A népi hagyományokra építő foglalkozásokon megismerhették egymás népi játékait, hagyományait. A workshop egyik fő eleme a kosárfonás volt, amelynek elsajátításában Ignácz Józsi Cúnból volt a segítségükre. A második hét végére sikerült elkészíteniük a nemzetek játékai kosarat, amelyben minden országnak jutott egy egy rekesz, amibe belekerültek a népi játékához szükséges eszközök leírással együtt, több nyelven is. Ez a kosár nálunk, a malomban maradt, és bárki megnézheti vagy akár játszhat a benne található kincsekkel. Ezen kívül a fiatalok készítettek memória játékot, amelyeket az ormánsági fakazettás templomok inspiráltak, Kóróson megtanultak punyát sütni és bigézni a helyi közösségtől. Szőttek a szövőműhelyünkben, festettek növényi festékekkel és rengeteget játszottak.
Egy másik műhely a Geocaching workshop volt, amit Kovács Gábor és Lettek csapatát erősítő portugál lány Marta Simoes vezetett. A geocaching egy világszerte ismert, GPS koordináták alapján működő kincskereső játék. A lényege az, hogy az általunk kitalált szempontok alapján érdekesnek talált helyekre egy ládát helyezünk el, aminek egy internetes felületen megadjuk a GPS koordinátáit. A geoládáknak nevezett dobozokba kis ajándékokat rejthetünk el, és ha megtaláltunk egy ilyen ládát, kivehetjük ami benne van, fontos viszont, hogy a helyére mi is betegyünk valamit. A műhelyben dolgozó fiatalok feladata az volt, hogy feltegyék az ormánságot is a geocaching térképére, dobozokat gyártsanak és ők maguk is keressenek már elhelyezett ládákat, így ezután lehetősége van bárkinek akár a geocaching alapján megismerni az ormánságot. Gyalogos és biciklitúrák segítségével térképezték fel a környéket és egy különleges nagy kincsesládát is gyártottak, amelyhez a kis ládákban található instrukciók alapján lehet eljutni. Kincskeresésre fel!
